A kínai Magyar Évad részeként kéttucatnyi cég kapott lehetőséget terméke bemutatására, hogy közszemlére tegye: mit tud kínálni a kínai piacnak. Ott voltak a boraink, a magyar porcelánok, láthatták, tapinthatták, helyenként kóstolhatták a szaláminkat, a paprikánkat, a mézünket, a lekvárunkat, a tésztánkat. De élő liba is volt, és üzlet is köttetett.
A kínai mezőgazdasági miniszterhelyettes majdnem hanyatt vágódott, amikor Varga Ferenc a Hortobágyi Lúdtenyésztő Részvénytársaság tulajdonos-vezérigazgatója a tizenöt kilós gúnárt a kezébe adta. Előtte megsaccoltatta vele a súlyát. Pont a felét mondta. A fogyasztói, élelmiszer ipari termékek pekingi kiállításán gágogó szárnyasok kínaiak voltak, de magyar tenyésztojásból, hogy úgy mondjam, magyar technológia szerint jöttek a világra, Belső-Mongóliában. A lúdipari kínai-magyar mezőgazdasági vegyesvállalat 2005-ben alakult itt, és 2006 tavaszán érkeztek az első magyar liba és kacsa tenyésztojások.
Varga Ferenc most nem csak elintézte, hogy élő állatok is helyet kapjanak az egyébként 16 ország vállalatainak termékeit bemutató kiállításon, hanem aláírta második itteni vegyesvállalatának szerződését is: 40 millió jüanos alaptőkével, ötven-ötven százalékos kínai-magyar tulajdonnal. Az új projekt helyszíne, ugyancsak Belső-Mongólia, 1300 kilométerre attól a Tongliaotól, ahonnan a már említett gúnárt, gúnárokat, és társaikat, a 11 kilós tojó ludakat a kiállítás idejére a fővárosba hozták. Valamennyi vállalkozás terve, hogy öt éven belül 20 millió lúd tenyésztése valósuljon meg a telepeken. Varga Ferenc szerint ennek nem lesz akadálya.
A kiállításon Magyarország a legnagyobb területtel, 23 kiállítóval vett részt. A Magyar Évadra való tekintettel a szervező ITDH biztosította a kiutazásra vállalkozóknak az egyedi tervezésű és szép kivitelezésű standokat. Magyar politikus a megnyitón nem volt jelen, így a hazai médiát ezúttal kizárólag a Magyar Rádió képviselte. Mellesleg a kínai központi televízió (CCTV) külön is beszámolt a valóban színvonalas és a magyar kiállítók szerint hasznos bemutatkozásról, jelenlétről.
Vitrinjeink túlnyomó részében borokat lehetett látni, de a történelmi borvidékek még messze „alulreprezentáltak” voltak. Hogy azért néhány példát említsek: Sümegi és fiai egyebek között elhozták jégborukat és immár köztudottan megvetni készülnek a lábukat Kínában, a Mátrából az itt Mátrai néven már a piacon lévő Mark’O borászat képviseltette magát, Villányból többen is voltak, eljött például Malatinszky Csaba, akinek borait nemzetközi szinten jegyzik, de itt voltak a Vitavin emberei is, akik Közép-Kínában vezetik be az egri borokat. A libák és borok mellett volt persze libamáj, szalámi, volt magyar ásványvíz, méz, tészta, lekvár és porcelán, kalocsai hímzés és paprika. Mindezekhez volt érdeklődő bőven, és a Skálások például tesztelték azt is, hogy ki mennyit adna egy szép Zsolnay kiöntőért. Üzlet nem sok köttetett, ahogyan a vásárokon ritkán is szokott, de Magyarország bemutatkozott, akik pedig otthonról eljöttek, eljöhettek láthatóan nyugtázták, itt a helyük, vagy itt lenne a helyük, s egyikükben-másikukban talán az elszánás is megszületett, vagy megerősödött: nagy ugyan a tolongás, de le kéne csípni egy szeletkét neki is ebből a piacból.
Forrás: www.mr1-kossuth.hu