Kínai olimpikonok ruhájához is szállított már libatollat a belső-mongóliai liba- és kacsatenyészettel rendelkező Hortobágyi Lúdtenyésztő Zrt.
H a a libának négy lába lenne, az is kevés lenne Kínában – mond egy okot Varga Ferenc, a Hortobágyi Lúdtenyésztő Zrt. tulajdonos-vezérigazgatója arra, miért tudott pillanatok alatt igen sikeres lenni kínai vegyes vállalatuk.
A 2005 tavaszán 40 millió jüan (1 milliárd forint) alaptőkével létrehozott Belső-Mongol Menge Lúdipari Kft. tongliaói telephelyén 2006-ban 120 ezer, 2007-ben pedig már 1,13 millió ludat neveltek. Az idén ismét többszöröznek: jelenleg 4 millió hortobágyi fehér lúd gágog a cég észak-kínai telepein.
A kínai konyha tradicionálisan mindent szeret felhasználni a libából – azt is, amit mi, európaiak általában inkább a négylábú kedvencnek adunk: a fejét, a nyakát és a szárnya végét. De a legjobban a liba lábát szeretik, a kifejlett korában is mindössze 3 kilós kínai liba azonban – a 6 kilós hortobágyihoz képest mindenképpen – kis lábakon jár.
A tollfeldolgozással is foglalkozó Cseng Sui-jan 2003 őszén jelent meg a kies Hortobágyon Varga Ferencnél, hogy a világhírű hortobágyi libatollra kössön vele üzletet. A Toll Terméktanács elnökeként is ismert Varga hamar meggyőzte: a hatalmas távolság és a tetemes fuvarköltségek igencsak megdrágítanák a libatollat, egyszerűbb, ha magát a fajtát telepítik ki. “Nem csoda, hogy leesett az álluk a hortobágyi libától: a mi 5-6 évig tartott törzslibánkat élete során 3-4-szer is tépik, alkalmanként 10-16 deka tolltól szabadítva meg, míg a kínai liba egyáltalán nem bírja a kézi tépést” – érzékelteti a különbségeket Varga. A világ tolltermelésének 85 százalékát előállító Kína mennyiségben ugyan éllovas, minőségben azonban kevésbé. A toll minőségét jelző “bolyhosság” 28 gramm hortobágyi libatoll esetében 800-as értéket ér el, kínai konkurensének viszont be kell érnie az 550-essel. Így hát korántsem véletlen, hogy 2008. május 8-án, amikor a kínai sportolók az olimpiai lánggal felmásztak a Mount Everestre, a mínusz 20 fokban a hortobágyi liba tollával megtömött kabátot és nadrágot viseltek.
A vegyes vállalat már 2007-ben nyereséget termelt, igaz, a 350 millió jüanos (8,7 milliárd forintos) teljes beruházási értékhez képest még minimálisat. A komplett víziszárnyas-technológiát kitelepítették, a keltetőktől a feldolgozásig. Még a traktorgumikból és kivágott tetejű hordókból összeállított, az 1980-as évek Magyarországának kreativitását tükröző, gyakorlatilag költségmentes libaetető technológiát is átültették Kínába. Így az amúgy igen erőszakos és mohó libák balesetmentesen ehetnek-ihatnak a szabadban akkor is, ha beköszönt a zord idő.
A kacsa már nehezebb ügy. A hortobágyiak ennek ellenére elmondhatják magukról, hogy az évente 1,3 milliárd darab pecsenyekacsát előállító Kínában is meg tudták vetni a lábukat. Bár az angol kacsások elárasztották Kína déli és középső részét, a hortobágyi fajtával északon nem tudják felvenni a versenyt. “Az angol kacsa nem bírja a hideget, a mienk viszont igen” – mutat rá Varga, miért tudtak már 2006-ban mintegy 40 ezer darab tojást kiküldeni a telepre, aminek nyomán 32 ezer kiskacsa ki is kelt.
A konkurensek megjelenése azonban nemcsak a kacsabizniszt fenyegeti. “Régiónk minden országából nyomulnak keletnek, s ha nem igyekszünk, elszedik előlünk a legjobb lehetőségeket” – figyelmeztet Varga Ferenc. Az öt év alatt 34 kínai utazást lebonyolító szakember komoly lehetőségeket lát a víz-, szennyvíz- és szemétkezelésben, a tejfeldolgozásban, a lótenyésztésben, a sajtgyártásban, a szőlőtermesztésben, illetve a borban. “A kínaiak nagyon komolyan vesznek minket; ha megjelenünk egy delegációval, tartományi és önkormányzati vezetőkkel szerveznek hivatalos tárgyalást, s ilyenkor nekünk is kellene prezentálnunk néhány magas szintű állami tárgyalópartnert” – mondja kissé keserűen.
A kínai üzleti tárgyalások sorsa leginkább az étkezőasztalnál és a koccintások során dől el, a személyes kapcsolat, a bizalom fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. “Csak jó tolmáccsal érdemes belevágni egy tárgyalásba: a kínaiak közül viszonylag kevesen beszélnek angolul, s elég egy rossz fordítás, egy vélt sértés, s máris fuccs az üzletnek” – teszi hozzá Varga Ferenc, akinek azért rossz tapasztalata is akad. Cége a belső-mongóliai sikereken felbuzdulva tavaly novemberben újabb vegyes vállalatot alapított Bajannuober város élelmiszer-ipari cégével közösen. A Yubo Szárnyas Tenyésztő Kft. azonban “eltűnt” a bürokrácia sűrűjében.
Az előkészítésbe mintegy 10 millió forintot fektettek be, aminek a sorsa most kétséges, mivel megkereséseikre, e-mailjeikre nem kapnak választ.